A gyerekkatona visszaemlékezései
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok (Nyitott Könyvműhely, 2008)
A modern háborúkat gyakran AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre tehető a gyerekkatonák száma. A 90-es évek elején Ishmael Beah egy volt közülük az ötvenezer emberéletet kioltó Sierra Leonei polgárháborúban.
![]() |
Ishmael Beah |
Az önéletrajz első részében Beah tizenkét évesen, hónapokon át menekül a lázadók elől az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Végül a kormányhadseregnél talál menedéket, amely azonban hamarosan besorozza, sebtében kiképzésben részesíti és a többi gyerekkatonával együtt bevetésre küldi a lázadók ellen. És a felnőtt tisztek által folyamatosan kábítószerfüggőségben tartott és háborús videókat néző gyerekek megtanulják, hogy nem nehéz gyilkolni, sőt az erőszak életelemükké válik. „Mindannyian Rambók szerettünk volna lenni”, írja.
Beah könyve szinte átsiklik azokon az éveken, amikor AK-47-essel felszerelkezve vett részt a Sierra Leonei harcokban a szintén egy-egy tiszt által vezetett, de főleg gyerekekből álló lázadók csapatai ellen. Nem kizárt, hogy az állandó droghasználat miatt emlékezetében összemosódnak ezeknek az éveknek az emlékei, de azt is könnyen el tudjuk képzelni, hogy a szerző meg szeretné kímélni olvasóját (és talán önmagát is) a véres lidércálomtól.
Tizenhat éves, amikor az UNICEF eltávolítja a harcoktól, egy rehabilitációs központba kerül, ahol megszabadítják a drogfüggőségtől és meg kell tanulnia, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és hogyan kezdjen új életet. Nem minden gyerekkatona gyógykezelése eredményes a rehabilitációs központban. A legtöbben céltalanul lebegnek a civilek világában és visszavágyakoznak a harcokba.
Ishmael Beah élete azonban innentől kezdve amerikai sikertörténet. 1998-ban sikerült New Yorkba költöznie, ahol középiskolai tanulmányait az ENSZ Nemzetközi Iskolájában végezte, majd főiskolai diplomát is szerzett. Tagja lett a Human Rights Watch Gyermekjogi Részlege tanácsadói bizottságának, és a háború kiskorú résztvevőiről tartott előadásaival rendszeresen részt vesz nemzetközi konferenciákon.
Önéletrajzi könyve rövid idő alatt számos nyelvre lefordított bestseller lett. Jóllehet Beah fő célja tanúságtétel arról, hogy a gyerekkatonák lelki sebei igenis gyógyíthatók, a könyv inkább azokban a fejezetekben tűnik erősnek, amelyek a 12-15 éves gyermekek érzelem nélküli gyilkosokká való átalakulásának körülményeit írják le. Az olvasó hiába várja, hogy mikor lázad fel valaki. A banálisan egyszerű módszerek megdöbbentően hatékonyak, a gyerekek lelkében összemodódnak az árnyalatok, eltűnik a kétely és csak a „mi” meg az „ellenséges ők” fekete-fehér képzete marad meg. Talán nem lenne szabad elbagatellizálni a gyerekkatonák sorsát, de ez a képlet valahogy mindennapjainkból is ismert és még csak drogokra sincs szükség ahhoz hogy kialakuljon a függőség.
ISHMAEL BEAH: Gyerekkatona voltam Afrikában - amíg ti játszottatok
NYITOTT KÖNYVMŰHELY KIADÓ, 2008
262 oldal, borító: puhatáblás, ragasztókötött
Fordító: Tesfay Sába






Az ötvenéves Mac mindennapjait a „nagy fájdalom” teszi elviselhetetlenné. Évekkel korábban ugyanis kislánya egy sorozatgyilkos áldozata volt.
A Templomosok Független Rendjének Egyesülete pert indított XVI. Benedek pápa ellen, mert a katolikus egyház jogtalanul tulajdonította el az egykori templomos rend vagyonát.
A Pew Forum felmérése szerint az amerikaiaknak már csak az 59%-a hisz a pokol létezésében. Ami a menyországot illeti, a megkérdezettek 74%-a hisz benne.
Alvin Plantingát az Istenbe vetett hit tekintélyét helyreállító csendes filozófiai forradalom központi alakjának nevezik. Egy nemrégiben adott interjújából közlünk részleteket.
Egy interjúban Szolzsenyicin tavaly azt mondta, hogy nem fél meghalni, mert a halál egy természetes, de semmiképpen sem végső állomása az emberi létnek.
[VIDEÓ] Rowan Williams, Canterbury érseke, az Anglikán Közösség szellemi vezetője a keresztény szeretetről és egymás elfogadásáról prédikál a Lambeth konferencia résztvevői előtt.
[VIDEÓ] Mindketten bestsellert írtak: Dinesh D’Souza arról, hogy miért nagyszerű a kereszténység, Christopher Hitchens arról, hogy miért nem érdemes hinni Istenben. Nyilvános vitájuk is erről szólt.
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.