A keresztény isten metamorfózisa

A sztori dióhéjban: az ötvenéves Mac boldog családi életet élhetne, ha mindennapjait nem keserítené meg a „nagy fájdalom”, amelyet azóta érez, hogy évekkel korábban kislányát kegyetlenül megölte egy sorozatgyilkos.

A nagy fájdalom Istennel való kapcsolatát is megmérgezte, ám most levelet kap Istentől, aki találkozni akar vele abban a kunyhóban, ahol a sorozatgyilkos véghezvitte rémtettét. A találkozás színhelyén Isten afrikai-amerikai asszony képében, Jézus farmernadrágos, nagyorrú héber férfiként, a Szentlélek pedig egy kellemes ázsiai nő alakjában jelenik meg. A könyv leghosszabb – egyszersmind legunalmasabb – része a velük való naiv teológiai párbeszédekből áll.

Egy interjújában William P. Young arról beszélt, hogy „sokan manapság amolyan Zeusz-féle természetfeletti lényként képzelik el Istent” és könyvében ő ezt a téves képzetet igyekezett megcáfolni. Nem kétséges, hogy az időbe zárt, antropomorf isten képzete egyáltalán nem idegen sok, önmagát kereszténynek valló embertől. Ez az antropomorf istenség – amelynek egyébként kevés köze van az újszövetségi istenképhez – közösségeket és nemzeteket vezet a dicsőség útján, jóléttel, gazdagsággal és evilági boldogsággal jutalmazza azokat akik őt nevén szólítják.

Annál inkább megdöbbentő, hogy jóllehet William P. Young istene nem ilyen részrehajló evilági úr, a könyv olvasása közben nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy itt is egy antropomorf istenségről van szó. Nem azért mert egy termetes feketebőrű asszonyság testében jelenik meg, vagy mert finom kávét készít az őt meglátogató Macnek, hanem valahogy a gondolatai, a szavai tükröznek evilági időbezártságot. Kizárólag emberi tulajdonságokkal rendelkezik: jóságos és megbocsátó, ám cinizmustól és saját jósága miatti pöffeszkedéstől sem mentes.

A The Shack üzenete alapvetően nemes elgondolást takar: elmondani a világnak, hogy Isten nem szigorú, nem számonkérő és nem ítélkező úr. Rámutatni, hogy a világban jelen levő gonoszság nem Isten műve, hanem a szabad akarattal rendelkező ember felelőssége. Hogy a megbocsátás és az önzetlenség vezet a családi boldogság felé…

Ez többé-kevésbé rendben is van, csakhogy a szerző túllő a célon. A The Shack istene ugyanis a minden elvárást nélkülöző liberális tolerancia híve, már-már a New Age kultuszok Legfelsőbb Lényéhez válik hasonlóvá. Még ha ezt nem is mondja ki ilyen egyértelműen, szavaiból az tűnik ki, hogy nem létezik bűn, nem létezik személyes felelősség. Még a pedofil sorozatgyilkosnak is azért kell megbocsátani, mert ki tudja milyen gyermekkori traumákat hordoz magában.

Young valószínűleg nem véletlenül jutott el oda, hogy a mindent elfogadó és megértő isteni jóság és gondoskodó szeretet megszemélyesítéséhez női szereplőt választott, ugyanis ezek a tulajdonságok általában az anyára és nem az apára jellemzők. A The Shack istene tagadhatatlanul nő. Akár a feminizmus térhódítása újabb mérföldkövének is tekinthetjük a könyvet. A kereszténység népies istenképe van átalakulóban: az akit a múltban csak férfiként tudtak elképzelni, ma kifejezetten női tulajdonságokkal jelenik meg.

Az antropomorf istenkép azonban – még ha keresztény köntösbe öltöztetjük is – nem szabadulhat a maga Olümposzától, elkerülhetetlenül torz és részleges képet fest az evangélium Istenéről.