Az istenérvek szerepe korlátozott

A Time magazin már 1980-ban az Istenbe vetett hit tekintélyét helyreállító csendes filozófiai forradalom központi alakjának nevezte Alvin Platingát. Egy nemrégiben adott interjújából közlünk részleteket.

Alvin Plantinga

Sok munkáját úgy jellemzik, mint református episztemológiát, ismeretelméletet. Meg tudná magyarázni mi ez?

Plantinga: Régen a vallásfilozófia oktatása Isten létezése melletti érvekkel kezdődött, mint a teleológiai, kozmológiai, morális és ontológiai érv bemutatása, aztán ezekre a konklúzió nagyjából ez volt: „hát, ezek nem sokat bizonyítanak.” Aztán az Isten elleni érvek következtek – a rossz problémája és hasonlók –, és ezek után a kurzus végén a hallgatóknak általában úgy tűnt, hogy összességében inkább Isten nemléte felé billen a mérleg. A református episztemológia ezzel szemben abból indul ki, hogy az ember úgy van „programozva,” hogy automatikusan hiszünk pl. más emberek létében, automatikusan hiszünk a múltban és a külvilágban. És ugyanez igaz az istenhitre is. Nem támaszkodhatunk csak a racionális és vitatható istenérvekre. Szerintem jónéhány érv szól Isten léte mellett, de nem ez a helyes út egy hívő számára, a hit nem nyugodhat érveken. Ez a református episztemológia lényege.

Hogyan értékeli az Isten léte mellett szóló érveket?

Plantinga: Az érvek fontosak. Vannak olyan emberek, akiket az érvek ereje győz meg Isten létéről. A legtöbb ember nem így tér meg, de van ilyen eset is, például C.S. Lewis. Aztán az érvek erősíteni tudják a hitet. Tegyük fel, hogy keresztényként ingadozik a hitem. Ha találkozom egy jó érvvel Isten mellett, akkor az megerősíthet engem.

Az istenérvekről alkotott véleménye változott pályafutása során?

Plantinga: Igen, azt hiszem változott. Amikor elkezdtem filozófiával foglalkozni, én is úgy gondoltam, hogy a kereszténység lehet racionális és ésszerű, ha találunk hozzá jó érveket. De minél többet gondolkoztam erről, annál inkább változott a véleményem. Aztán megírtam az “Isten és más elmék” (God and Other Minds) című könyvemet, amelyben kiértékeltem az érveket Isten és más elmék létezése mellett. Arra jutottam, hogy a más elmék, más emberek léte melletti bizonyítékok nem erősebbek, hanem gyengébbek, mint az Isten léte melletti érvek. Ekkor azt mondtam: „Nos, egyértelműen ésszerű hinni más emberek létezésében, akkor hát miért nem áll ugyanez a teismusra?” És úgy kezdtem látni, hogy nincs szükség érvekre.

Aztán egy darabig úgy gondoltam, hogy nemcsak hogy nincs szükség Isten melletti érvekre, de ezek még zavaróak is. Nem játszanak semmilyen ésszerű szerepet, egyedül arra ösztönzik az embereket, hogy ne higgyenek Istenben érvek nélkül.

Ma úgy gondolom van bizonyos szerepük az istenérveknek, de csak korlátozott mértékben fontosak. A hívő útja nem érveken alapul.

Mi a véleménye a jövő filozófiájáról?

Plantinga: Pillanatnyilag mélyponton van filozófia. Ma már nem becsülik úgy, mint régen. Ma a tudományé – főleg a fizikáé és a biológiáé – a főszerep. Ez azonban nem csökkenti a filozófia jelentőségét. Az emberek mindig fel fognak tenni filozófiai kérdéseket, hacsak nem változnak meg gyökeresen…

Mi az oka annak, hogy pillanatnyilag nem érdekli az embereket a filozófia?

Plantinga: Ennek oka a 20. századi filozófia, főleg az analitikus filozófia, mely elfordult a nagy kérdésektől, ami érdekli az embereket és olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek rendkívül szövevényesek, bonyolultak és lényegtelenek. Ez a szőrszálhasogatás nem érdekli az embereket. Ezek a rendkívül részletes, technikai kérdések sokszor érdekesek, de nem mindig. Néha csak olyanok, mint egy kirakójáték, ami egyáltalán nem kapcsolódik az autentikus emberi problémákhoz. Amikor az emberek ma a filozófiára gondolnak, akkor valószínűleg ez jut eszükbe.