Egymillió embert várnak Pio atyához

Mintegy 15 000 hívő gyűlt össze április 24-én az olaszországi San Giovanni Rotondóban, a Pio atyának szentelt új templomban, hogy tiszteletüket tegyék a népszerű olasz szent földi maradványai előtt. Az 1968-ban elhunyt Pio atya exhumálását azért szorgalmazta a katolikus egyház, hogy a megfelelő eljárással történő konzerválás megőrizze a szent ereklyéjét a jövő nemzedékeinek is.

Nem sokkal pappá szentelése után stigmák jelentek meg kezén és lábán.

Az exhumált szent földi maradványait üvegkoporsóban helyezték el. Arcát szilikonmaszk, koponyáját csuklya, testét rendje szerzetesi öltözéke takarta. Az esemény alkalmából Josè Saraiva Martins bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mutatott be szentmisét, amelyet az Olasz Televízió egyenes adásban közvetített. Beszédében a bíboros a „nép szentjének” nevezte a kapucinus szerzetest.

Testét virágillat lengte körül

Pio atya a katolikusok egyik legjobban és tisztelt szentje. 1887-ben született és 16 évesen lépett be a kapucinusok közé. 31 éves volt, amikor először számolt be arról, hogy kezein és lábain megjelentek a megfeszített Jézus sebei, a stigmák, amelyeket ezután haláláig viselt. Már életében szentként tisztelték, nevéhez különféle természetfeletti jelenségek fűzödtek. Jelentések szerint csodálatos gyógyításokat vitt véghez, állítólag képes volt arra, hogy egyszerre több helyen legyen jelen, testét virágillat lengte körül.

E hírek ellenére a Vatikán sokáig gyanakodva tekintett a Pio atyához fűződő tiszteletre. A II. Vatikáni Zsinat pápája, XXIII. János egy ízben „bálvány”-nak nevezte Pio atyát. A Szentszék később vizsgálatot is indított ellene, azzal gyanúsítva őt, hogy úgymond „visszaél az egyszerű nép hiszékenységével”. Híveinek kitartó ragaszkodása azonban félresöpörte a Szentszék fenntartásait és II. János Pál pápa 2001-ben szentté avatta.

„Földhözragadt lelkiség”

Olasz katolikusok milliói keresik rendszeresen Pio atya közbenjárását ha betegség vagy egyéb baj sújtja őket. A Famiglia Cristiana katolikus hetilap 2006-ban végzett közvéleménykutatása szerint az olasz hívek többet imádkoznak Pio atyához mint Jézushoz vagy a Szűzanyához.

A teológusok többsége továbbra is fenntartással tekint a népies vallásosság e megnyilvánulási formájára. Mint egy jezsuita teológus mondja: „Pio atya kultusza eléggé földhözragadt lelkiség. Nem állítom, hogy pogány vallásosságról van szó, de az én személyes hitem szempontjából nincs különösebb jelentősége.”

A szent földi maradványait a tervek szerint szeptemberig lesz alkalmuk megtekinteni az érdeklődőknek. Becslések szerint közel egymillió katolikus fog elzarándokolni a következő néhány hónapban San Giovanni Rotondóba, Pio atya földi maradványaihoz.

Pio atya (eredeti nevén: Francesco Forgione) 1887-ben született a dél-olaszországi Pietrelcina-ban. Szülei pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezései szerint: „családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se.” Fiatal korában gyakran voltak mennyei látomásai és elragadtatásai. 1903-ban belépett a Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, ahol felvette a Frater Pio nevet. 1910-ben elnyerte a papszentelés szentségét. Nem sokkal pappá szentelése után stigmák jelentek meg kezén és lábán. A fájdalom intenzitása miatt egészségi állapota megromlott. 1916-ban kerül a San Giovanni Rotondói kolostorba, ahol vele együtt hét szerzetes működött. Haláláig itt élt.
A magyaroknak állítólag ezt jövendölte: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”