Ha nem lett volna a nagy háború…

Most megjelent, Alfred and Emily című könyvében a Nobel-díjas brit írónő, Doris Lessing azt vizsgálja hogyan alakult volna saját és szüleinek élete ha nem lett volna az első világháború. A könyv két részből tevődik össze, az első rész elképzelt történetet dolgoz fel, a második rész a valósághoz hű életrajz.

Doris Lessing

Az elképzelt történetben Lessing szülei elkerülik egymást. Alfred, az apa megvalósítja álmát: sikeres farmer lesz egy kedves, szerető és gondoskodó asszony mellett. Az elképzelt Emily gazdag, gyermektelen özvegyként találja meg a kiteljesedést, iskolákat alapít.

Ezzel szemben a valós életben Lessing édesapja katonaként szolgált a lövészárkokban. 1917-ben egy bombarobbanás szilánkjai súlyosan megsebesítették, egyik lábát elveszítette. Sohasem tudott megbékélni rokkantságával. 62 évesen, korán megöregedve halt meg. Lessing szerint a halotti bizonyítványon a halál okaként az első világháborút kellett volna megjelölni. A valós élet az anya számára is főleg keserűséget nyújtott: álmai kiteljesületlenek maradtak, kétségkívül eltemetve érezhette magát az Isten háta mögötti rodéziai farmon.

Lessing szerint szülei által a háború még az ő személyiségére is erős hatást gyakorolt: „Az első világháború emléke beárnyékolta gyermekkoromat - mondja a londoni Telegraphnak adott interjújában - A lövészárkok legalább annyira valóságosak és jelenvalók voltak számomra, mint bármi más körülöttem. Ahogy múltak az évek, a háború súlya tovább nyomta a vállamat. Hogyan engedhettük meg ezt a rettenetes háborút? Miért vannak még most is háborúk? Például ottragadtunk Irakban, egy lehetetlen szituációban. Alig várom, hogy meghaljak, akkor majd nem kell többé izgatnom magam a háborúk miatt.”

Farmerlányból feminista

Doris Lessing Perzsiában született 1919-ben. Nem sokkal születése után szülei az afrikai Rodéziába (ma Zimbabwe) költöztek, ahol apja farmerként próbált boldogulni. Gyermekkorátóé fogva szeretett olvasni, a klasszikus irodalmi alkotásokat egy londoni könyvklub küldte neki. Boldogtalan gyermekkora volt. 15 évesen otthagyta az iskolát és a szülői házat. 19 évesen összeházasodott egy nála 10 évvel idősebb hivatalnokkal, akitől két gyermeke született. 1945-ben elhagyta férjét és a kommunista Gottfried Lessinghez ment feleségül. Egy fiuk született, Peter, aki most Lessinggel él Londonban. Doris Lessing 1949-ben vált el második férjétől.

Az írónő ezután Angliába emigrált kisfiával, magával vitte a The Grass is Singing című, első könyve kéziratát, amely 1950-ben jelent meg nagy feltűnést keltve, mivel élesen szembeszállt a rasszista konvenciókkal. A könyv cselekménye Rodéziában játszódik, egy fehér farmer felesége és egy fekete szolga szerelmi kapcsolatáról szól.

Későbbi műveiben is foglalkozott a faji előítéletekkel, továbbá a férfiak és nők közötti elentétekkel, élesen bírálta a kapitalizmust, szimpatizált a kommunizmussal. Legfontosabb könyvének a The Golden Notebookot (Arany jegyzetfüzet) tekintik, mely megjelenésétől, 1962-től kezdve a feminizmus egyik klasszikus művének számít.

A kommunizmust már nem szereti

Legújabb könyvével Lessing a gyökereihez tér vissza. Az egyik fejezetben leírja, hogy nemrégiben visszautazott Zimbabwebe meglátogatni gyermekkora helyszíneit. Szomorúan tapasztalja mennyire átalakította a Mugabe rezsim az országot. Egy részeg fekete pl. megakadályozza őt abban, hogy megtekintse az egykori családi farmot. Vajon az új tapasztalatok megváltoztatták Lessing véleményét a gyarmati uralomról és az afrikai szabadságról, melynek egykor jeles szószólója volt? „Hogy a feketék ellen emeltem volna fel a szavamat, ha tudom, hogy mi fog bekövetkezni? A válaszom egyértelmű nem. A gyarmati Rodézia se volt valami idillikus társadalom. Sőt.”

A kommunizmussal kapcsolatban viszont az idők során megváltoztatta egykori véleményét. Mint a Telegraphnak adott interjúban hangsúlyozza, a kommunisták olyan emberek, akik „tiszta lelkiismerettel gyilkolnak”. Nem mindig gondolkodott így. „Igen, volt idő, amikor a marxizmust édes álomnak neveztem. Aztán rájöttem, hogy ez tévedés volt. Ma már szinte érthetetlen számomra, hogyan hihettek értelmes emberek a kommunista ideológiában.”

RD - kontext