Neokatekumenális út

A Neokatekumenális út elnevezésű katolikus lelkiségi mozgalom a hatvanas években jött létre Spanyolországban. Alapítói az első keresztények példájához próbáltak visszatérni, akik számára a katekumenátus (hitoktatás) volt a hitéletbe való bevezetés alapvető útja, az újonnan megtért pogányokat készítették fel általa a keresztségre.

Ezt a gyakorlatot elevenítették fel a neokatekumenálisok, azzal hogy elsősorban a hitüket mélyíteni akaró katolikusoknak szerveznek hitoktatási tanfolyamokat. A mozgalom tagjai 20-50 tagból álló, egy-egy katolikus plébániához kötődő, kis csoportokba tömörülnek.

A Neokatekumenális utat Franciso (Kiko) Argüello spanyol festő kezdeményezte 1964-ben. Sok más, II. Vatikáni Zsinat utáni katolikus lelkiségi mozgalomhoz hasonlóan futótűzként terjedt világszerte, s ma már körülbelül egymilliós tagsággal rendelkezik. A mozgalmat nemzetközi bizottság irányítja, ennek élén maga Kiko Argüello, valamint a társalapító Carmen Hernández és Mario Pezzi atya áll.

A Redemptoris Mater Papi Szemináriumok

Kiko és Carmen alapította a Redemptoris Mater papi szemináriumokat is. Ezek ugyan jogilag az adott katolikus egyházmegyéhez tartoznak, ám gyakorlatilag maga a mozgalom működteti őket és csak a mozgalom tagjait fogadják be. Jelenleg 73 ilyen szeminárium van szerte a világon, és már több mint 1200 papot szenteltek fel.
A neokatekumenálisok szerint a 2005 augusztusában Kölnben tartott katolikus ifjúsági világtalálkozón részt vevő fiataloknak mintegy 10 százaléka - közel százezer fiatal - volt a Neokatekumenális út tagja. Az „út” vezetői hivatásébresztő katekézist tartottak, amelynek a végén Kiko Argüello felhívására, körülbelül 1500 fiatalember jelezte papi és nagyjából 900 fiatal nő szerzetesrendi elhivatottságát.

A mozgalom vezetőinek nyilatkozataiból az derül ki, hogy egységben érzik magukat a katolikus egyházzal, ám számos jelzés utal arra, hogy a neokatekumenálisok ma az egyház egyik legellentmondásosabb hajtása. A Vatikán 2002-ben öt éves kísérleti időszakra ugyan jóváhagyta az „Út” szabályzatát, de az öt év letelte után nem hosszabbította azt meg.

Mivel vádolják őket?

Kritikusaik általában egyházon belüli „párhuzamos egyház”-nak tekintik őket.

Egyik legjelentősebb bírálójuk Enrico Zoffoli (1915-1996) teológus, már 1992-ben, a Kereszténység szótára című művében azt állította, hogy a neokatekumenálisok tanai veszélyeztetik az egyház dogmáit, a pápaság intézményét és a zsinatok tanítását, mert úgymond tagadják az eucharisztia áldozati jellegét és félremagyarázzák a bűn és a kegyelem fogalmát. Zoffoli 1994-ben azt állította, hogy tudomása szerint az azóta szenté avatott Pio atya már a hatvanas években hamis prófétáknak nevezte Kiko Argüellót.

A bírálatok jelentős része a neokatekumenális és a hagyományos katolikus liturgia közötti különbségekre hívja fel a figyelmet. Összejöveteleiken például a hagyományos szentbeszéd helyett gyakran nem papi személyek tartanak előadást. A hagyományos, oltárnál történő áldozás helyett a neokatekumenálisok a templom közepén elhelyezett ebédlőasztalnál ülve veszik magukhoz az eukarisztiát.

Sokan szektás megnyilvánulásokkal is vádolják őket. A mozgalom tagjai állítólag a neokatekumenális utat tekintik az egyetlen helyes gyakorlatnak a katolikusok számára. Állítólag nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget sem a szentségeknek, sem a Szűz Mária tiszteletnek. A neokatekumenális hitoktatókat fontosabbaknak tartják, mint a papokat és püspököket. Állítólag negatívan ítélik meg az egyház tevékenységét a Nagy Konstantin és a II. Vatikáni Zsinat közötti időszakban. Egyes kritikusok arra is figyelmeztetnek, hogy az alapító Kiko Argüellót személyi kultusz övezi és hogy a Redemptori Mater papi szemináriumokkal saját papságot próbálnak létrehozni az egyházon belül.

Maguk a neokatekumenálisok az elfogultságot és a félreértéseket okolják mozgalmuk és a hivatalos egyház közötti feszültségekért. Hangsúlyozzák, hogy a legtöbb egyházmegyében harmonikus együttműködést valósítottak meg a helyi papsággal, sőt, egyre több püspök kéri őket arra, hogy az ő egyházmegyéjükben is indítsanak felnőttekneknek szóló katekéziseket.